Fém autóipari cseppfolyósított petróleum gázpalack tartalék gumiabroncs mélyhúzó formázható

Az ónozás elektrokémiai leválasztási folyamatában az egyenirányító fő funkciója a váltakozó áram (AC) stabil egyenárammá (DC) alakítása, amely stabil elektromos teret biztosít az ón-ionok rendezett lerakódásához a munkadarab felületén. Ideális esetben az egyenirányító kimeneti áramának hullámossági együtthatóját rendkívül alacsony szinten kell szabályozni, hogy az ón-ionok egyenletesen adszorbeálódjanak és rendezetten helyezkedjenek el a munkadarab felületén, sűrű és egyenletes kristályos morfológiát képezve. Ha azonban az egyenirányító hullámossági együtthatója meghaladja a szabványt olyan problémák miatt, mint például az alkatrészek elöregedése, a szűrőrendszer meghibásodása vagy az áramkör tervezési hibái, a kimeneti áram időszakos ingadozásokat mutat. Ezek az ingadozások közvetlenül megzavarják az elektromos tér stabilitását.

Mikroszkópikus szempontból az egyenirányító túlzott hullámossági együtthatójának a kristályos morfológiára gyakorolt ​​​​interferenciája alapvetően megzavarja az elektrokémiai lerakódás dinamikus egyensúlyát. Ha a hullámossági tényező meghaladja a szabványt, az áram időszakos ingadozása közvetlenül megváltoztatja az ónionok lerakódási sebességét. A csúcsáram fázisaiban az elektromos térerősség meredeken növekszik, aminek következtében az ónionok gyorsan vándorolnak a munkadarab felületére. Az ionok gyors felhalmozódása megakadályozza a rendezett kristályrácsszerkezet kialakulását, ami durva és szabálytalan szemcséket eredményez. Ezzel szemben az áram mélyponti fázisaiban az elektromos térerősség meredeken csökken, lelassítva vagy akár leállítva az ónion lerakódási sebességét. A már lerakódott szemcsék nem kaphatnak folyamatos ionutánpótlást, ami a kristályos réteg folytonossági zavarához és laza, porózus szerkezet kialakulásához vezet.

Ez a rendezetlen kristályosodási folyamat gyakran ónnal bevont réteget eredményez, durva felülettel, egyenetlen színnel és számos mikroszkopikus hibával. Ha a termékeket olyan területeken használják, ahol rendkívül magas követelmények vonatkoznak a bevonat minőségére, például elektronikus alkatrészekre és precíziós vezetékekre, akkor ez a meghibásodott kristályosodási morfológia közvetlenül befolyásolja a termék vezetőképességét, jelátviteli stabilitását, és akár a berendezés meghibásodásának potenciális oka is lehet. Röviden, a túlzott egyenirányító hullámossági tényező és az abnormális kristályosodási morfológia potenciális minőségi problémák szoros láncát alkotják, és a probléma megoldásának kulcsa az egyenirányító hullámossági tényezőjének pontos szabályozása.