Fém sajtolószerszámok, progresszív sajtolószerszámok, egy{0}}működtető szerszámok, sajtoló szerszámok lyukasztóprésekhez

Az aranyozás lényege, hogy elektrokémiai vagy kémiai leválasztással egységes és sűrű aranybevonatot alakítsunk ki a hordozó felületén. Ebben a folyamatban az aranyozást gátló anyagok pótolhatatlan szerepet játszanak: pontosan szabályozzák a fémionok lerakódási sebességét, gátolják a fém abnormális felhalmozódását a lokalizált területeken, és stabilizálják a bevonatfürdő rendszerét, megakadályozva a szennyeződések okozta interferenciát. A kiváló minőségű-aranyozást gátlók precíz "szabályozó gátként" működnek, biztosítva a bevonat egyenletes növekedését és megakadályozva a dendrit növekedésének megindulását, simán és sűrűn tartva a bevonatot.

Ezzel szemben, ha figyelmen kívül hagyják az aranyozásgátló kompatibilitását, és önkényesen olyan termékeket választanak ki, amelyek nem felelnek meg az eljárás követelményeinek, ez a "szabályozási akadály" hatástalanná válik. Ha az inhibitor koncentrációja és összetétele nem illeszkedik a bevonófürdő rendszeréhez, az nemcsak nem képes hatékonyan korlátozni a fémionok lerakódási viselkedését, hanem megzavarja a bevonófürdő egyensúlyát is, lehetőséget teremtve a dendrit növekedésére.

A dendritnövekedés lényegében egy dendrites kristályszerkezet kialakulása a fémionok szabályozatlan helyi lerakódási sebessége miatt a leválasztási folyamat során. Ez a szerkezet nemcsak egyenetlen felületet hoz létre a bevonaton, hanem a bevonaton belüli feszültségkoncentrációhoz is vezet, ami hajlamossá teszi a repedésre és leválásra. Súlyos esetekben rövidzárlatot és alkatrészkorróziót is okozhat, ami közvetlenül befolyásolja a termék megbízhatóságát. Mindennek a kiváltó oka gyakran az aranyozásgátlók nem megfelelő megválasztásában keresendő.

Az összetételi kompatibilitás szempontjából a különböző aranyozási eljárások jelentősen eltérnek a bevonatfürdő összetételétől, hőmérsékletétől és pH-értékétől, ami drasztikusan eltérő inhibitor követelményeket eredményez. Például a magas hőmérsékletű-aranyozási eljárásoknál, ha nem kellően hőállóságú aranyozásgátlót választanak, az inhibitor lebomlik, és magas hőmérsékleten hatástalanná válik, és nem képes folyamatosan gátolni a fémionok rendezetlen lerakódását. Ez gyors fémfelhalmozódáshoz vezet a lokalizált területeken, amit a dendrit növekedése követ. Ezzel szemben, a savas aranyozási rendszerekben, ha a kiválasztott inhibitor nem kompatibilis a savas környezettel, nemcsak hogy nem fejti ki szabályozó hatását, hanem reakcióba lép a bevonófürdővel is, szennyeződéseket generálva és tovább gyorsítva a dendrit növekedését.