Fém bélyegzőformák PB-gáz fogantyúkhoz és talpakhoz

A megmunkálási teljesítmény kulcsfontosságú kritérium a mechanikai feldolgozásban, és a fémes és nem{0}}fémes anyagok jelentős viselkedésbeli különbségeket mutatnak a forgácsolási műveletek során. A fémes anyagok általában kiváló plaszticitást és szívósságot mutatnak. Vágáskor a munkadarab anyagok folyamatosan deformálódnak, és a szerszám hatására egyenletes forgácsot képeznek, ami stabil vágási állapotot és egyenletes szerszámterhelést eredményez. Ez lehetővé teszi az olyan hatékony hagyományos megmunkálási folyamatokat, mint az esztergálás és a marás szabványos szerszámozási és feldolgozási paraméterekkel. Például a tipikus fémanyagok, köztük az acél és az alumíniumötvözetek, optimális egyensúlyt tudnak elérni a megmunkálási hatékonyság és a szerszám élettartama között hagyományos forgácsolási körülmények között.

Ezzel szemben a nem{0}}fémes anyagok alapvetően eltérő vágási jellemzőkkel rendelkeznek. A legtöbb nem-fémes anyag alacsony plaszticitással és nagy ridegséggel rendelkezik, amelyek hajlamosak nem folytonos, töredezett forgácsokat létrehozni a vágás során. Sok nem-fémes anyag is hőérzékeny-. A nem megfelelő hőmérséklet-szabályozás a feldolgozás során könnyen anyaglágyulást, olvadást, sőt ablációt okoz. Műszaki műanyagok megmunkálásánál például a túlzott forgácsolási sebesség jelentős súrlódási hőt hoz létre, ami a munkadarab megtapadását eredményezi a szerszám felületén. Ez rontja a megmunkálási pontosságot és felgyorsítja a szerszámkopást. Az ilyen jellemzők nagymértékben eltérnek a fémek stabil forgácsolási teljesítményétől, ami tovább tükrözi a fémes és nem{10}}fémes anyagok közötti megmunkálási különbségeket.

A vágószerszámok a mechanikai megmunkálás alapvető alkotóelemei. A fémes és nem{1}}fémes anyagok eltérő feldolgozási jellemzői közvetlenül meghatározzák a szerszámok anyagában, a szerkezeti kialakításban és a kiválasztási kritériumokban fennálló különbségeket. A fémes anyagok széles keménységi tartományt fednek le, az alacsony -szilárdságú alumíniumötvözetektől a nagy-keménységű ötvözött acélokig, amelyek külön követelményeket támasztanak a szerszám keménységére, kopásállóságára és hőstabilitására vonatkozóan. A keményfém szerszámokat, a gyorsacél{6}}szerszámokat és a bevonatos szerszámokat általában használják a fémmegmunkáláshoz. Ezek a szerszámok kellő keménységet és szívósságot biztosítanak ahhoz, hogy ellenálljanak a vágási ütéseknek és a súrlódási terheléseknek, ezáltal biztosítva a magas megmunkálási hatékonyságot és a szerszám megbízható tartósságát. A bevonatos szerszámok különösen hatékonyan növelhetik a hőállóságot és csökkenthetik a kopásos kopást a nagy -keménységű fémek megmunkálása során, jól alkalmazkodva a fémes munkadarabok forgácsolási jellemzőihez.

Mindazonáltal a nem{0}}fémes anyagokhoz használt szerszám kiválasztása szigorúan a célmunkadarabok belső tulajdonságaitól függ. A törékeny nem-fémes anyagok, például a kerámia és az üveg esetében a vágószerszámoknak nagy élességgel és alacsony vágóerővel kell rendelkezniük. A gyémántszerszámokat és az ultra-precíziós vágószerszámokat széles körben használják a munkadarab túlzott vágási ellenállás miatti törésének megelőzésére. Hőérzékeny -nem-fémes anyagok, például műanyagok és gumi esetén a szerszámok tervezése és kiválasztása előnyben részesíti a hőleadást, hogy csökkentse a vágás során felhalmozódó hőt, és elkerülhető legyen a termikus deformáció vagy az anyag ablációja. Az ilyen össze nem illő szerszám-alkalmazhatóság még jobban megkülönbözteti a fémes és a nem{9}}fémes anyagok megmunkálási jellemzőit. A helytelen szerszámválasztás nemcsak a megmunkálás minőségét rontja, hanem teljes feldolgozási hibához is vezethet.