Lemezhajlító és lyukasztó szerszámok; Mélyhúzó alkatrészek fémbélyegzéshez

I. Bevezetés

A kompozit sajtolószerszámok több folyamatot is végrehajthatnak, mint például a kivágás, alakítás és hajlítás egyetlen sajtolási műveletben, csökkentve a munkadarab-áthelyezések számát, javítva a gyártás hatékonyságát és a termék konzisztenciáját, és a modern sajtolásgyártás fő berendezései. Az integrált szerkezeti tervezés racionalitása és a funkcionális területek differenciált anyagválasztásának tudományos jellege közvetlenül meghatározza a szerszám teljesítményét és megbízhatóságát. Ez a cikk a tényleges gyártáson alapulva tisztázza a kompozit sajtolószerszámok szerkezeti integrációjának kulcsfontosságú pontjait, és az egyes funkcionális területekhez anyagkiválasztási sémákat fogalmaz meg, referenciaként szolgálva az ipari gyakorlat számára.

II. Kompozit sajtolószerszámok integrált szerkezeti tervezése

1. Integrált tervezési koncepció: A kivágási, alakítási és hajlítási folyamatok integrálása ugyanabba a szerszámba, moduláris és szabványos szerkezeti kialakítást alkalmazva, minden egyes funkcionális egység (nyersítő modul, alakító modul, vezetőmodul) szabványosított interfészeken keresztül csatlakoztatva az összehangolt működés biztosítása, a folyamatok közötti kapcsolódási hibák csökkentése és a termelés hatékonyságának javítása érdekében.

2. Szerkezeti optimalizálási stratégia: A végeselem-elemzés (FEA) a feszültségi feltételek szimulálására szolgál a szerszámbélyegzési folyamat során, értékeli a mechanikai tulajdonságokat, optimalizálja a kulcsfontosságú feszültséget hordozó alkatrészek méreteit, vastagítja a szerszám alapját, és növeli az erősítő bordák vastagságát a szerszám merevségének és kopásállóságának növelése érdekében. A szerszám kialakítása beépített, 1,0-1,5 mm átmérőjű hőelvezető csatornákat tartalmaz, amelyek egyenletesen oszlanak el az alakító- és zárózónában, és egy automatikus kenőrendszerrel párosulnak, amelyek biztosítják, hogy a szerszám hőmérséklete működés közben 50-80 fok között legyen szabályozva, így elérve az általános teljesítményegyensúlyt.

III. Funkcionális területfelosztás és anyagkiválasztás elvei

1. Funkcionális terület felosztás: A sajtolószerszám-bélyegzési folyamat során fellépő igénybevételi és kopási körülmények alapján a szerszám egyértelműen négy funkcionális területre oszlik. Minden terület eltérő munkaterheléssel és környezettel rendelkezik, ami jelentősen eltérő anyagigényeket eredményez: Üres zóna (felelős a vakolási műveletekért, koncentrált igénybevétellel és erős kopással), Formázási zóna (hajlítási és nyújtási műveletekért felelős, ismétlődő deformációt igényel), Vezető zóna (felelős a pozicionálásért és irányításért, a teljes méretstabilitásért és támogatásért), a matrica teherbírása-merevséget igényel).

2. Differenciált anyagválasztási alapelvek: A vakolási terület D2 vagy SKD11 erősen{3}}ötvözött szerszámacélt használ, amelyet vákuumhűtéssel és kriogén kezeléssel a HRC58-62 keménység elérése érdekében magas keménységet és kopásállóságot biztosítanak; az alakítási terület H13 sajtolóacélt használ, amelynek keménysége HRC55-58-ra van szabályozva a hőkezelés után, kiegyensúlyozva a szívósságot és a fáradásállóságot az alakítás közbeni törés megakadályozása érdekében; a vezetőterület GCr15 csapágyacélt használ nitridálásos kezeléssel a méretstabilitás és a kopásállóság javítása érdekében; a támasztóterület 45# szénszerkezeti acélt használ, amelyet edzett és edzett, hogy biztosítsa a merevséget, miközben csökkenti a költségeket.